Soproni Tamás bejelentette: 2026-ban Terézvárosban felpörög a Terézváros 2030 program, és a sétálóutcák éve jön.
Kármán utca „minipark”, Révay köz autóforgalom nélkül, Kocsis Zoltán utca előkészítve (ősszel indulhat), a Szív utcában megszűnik a járdán parkolás, csomópontokat kiemelnek, a Szondi utca átalakul, a Hunyadi téri vásárcsarnok felújítása pedig megy tovább.
A szlogen aszokásos: „élhetőbb, zöldebb, biztonságosabb”.
A zöldítéssel önmagában nincs vitánk.
Rendezettebb közterület, több fa, biztonságosabb átkelés: ezek mind jó célok.
A gond ott kezdődik, hogy Budapesten a „zöldebb” sokszor azt jelenti: a mindennapi működés nehezebb lesz.
A megállás, rakodás, megközelítés szűkül, a terhelés pedig nem tűnik el, hanem átterelődik a következő utcákba.
Terézváros közben rendszeresen elmondja, hogy nem autósellenes.
Azt is hangsúlyozzák, hogy rengeteg energiát tettek abba, hogy a terézvárosi autósoknak kedvezzünk: lakossági parkolóhelyekkel reagálnak az ingázói nyomásra, kedvezményes bérletekre költenek.
Ezt nem dicséretként hozzuk fel, hanem azért, mert pont itt látszik a kettős mérce: amikor a kerület pénzért lakossági engedélyt ad és kedvezményt biztosít, azzal elismeri, hogy a közterületi parkolás valós, kezelendő igény.
A kommentmezők örök slágere, hogy „az autóddal nem vettél közterületet”.
Rendben.
A lakossági engedély és a bérlet akkor micsoda?
Pont az történik, hogy pénzért adnak jogosultságot és előnyt a közterület használatára.
Nem tulajdont, hanem fizetett jogot.
A rendszer maga mondja ki, hogy a közterület-használat valós igény, amit szabályokkal kezelnek – csak ezt valahogy mindig elfelejtik hozzátenni.
A lényeg az, hogy a most bejelentett sétálóutcás csomag simán oda vezethet, hogy papíron lesz jogosultság és kedvezmény, a valóságban pedig kevesebb parkolóhely.
A parkolás nem luxus, hanem a mindennapok működéséhez elengedhetetlen része.
Amikor az utcák funkciója megváltozik, parkolóhelyek tűnnek el, rakodásra alkalmas helyek szűnnek meg, a következmény nem filozófiai vita lesz, hanem az, hogy mindenki kerül, keres, megáll ahol tud, aztán jön a bírság és a további szigorítás.
A forgalom és a parkolási igény nem szűnik meg varázsütésre.
A kedvezményes bérlet és a lakossági engedély kapacitás nélkül csak papíron létezik.
Ha a beavatkozások összhatása csökkenti a helyek számát, a kedvezmény legfeljebb arra jó, hogy olcsóbban lehessen ugyanazért a kevés helyért versenyezni.
Parkolóházat ilyenkor előhúzni „megoldásként” szintén klasszikus, csak éppen a parkolóház drága, nem a helyiek pénztárcájára van szabva, és nem életszerű elvárás, hogy a lakó több utcával arrébb tegye le az autót, miközben a kerület közben szűkít.
A kisvállalkozások és a szolgáltatók pedig ezt érzik meg először: ha romlik a megközelíthetőség és a rövid megállás lehetősége, esik a forgalom, nehezebb a kiszállítás, ritkább lesz az ügyfél.
A gond az, hogy a mostani tervekben nem nagyon szerepelnek azok a konkrét, számszerű adatok, amikre a helyieknek tényleg szükségük lenne.
Pontosan mennyi parkolóhely szűnik meg 2026-ban, lesz-e valódi pótlás, hol lesznek a rakodó- és rövid megálló pontok, és milyen módon akarják megvédeni a mellékutcákat attól, hogy a kiszorított terhelés rájuk boruljon?
Ezek nélkül marad a szép szöveg, meg a mindennapi improvizáció.
A fejlesztés nem attól lesz jó, hogy szépen hangzik, hanem attól, hogy működik is.
A “zöldítés” nem lehet a fedőnév arra, hogy eltűnnek a megállási lehetőségek.
Ne hagyd, hogy mások döntsenek helyetted!
Csatlakozz hozzánk tagként!
https://autoserdekvedelem.hu/csatlakozz/
A munkánk csak akkor lesz sikeres, ha minél többen álltok mellénk.
Ezt úgy tudjuk elérni, ha posztjainkat lájkoljátok, megosztjátok, bekövettek.
Köszönjük!
