Az Árpád hidat fel kell újítani. De csak toldozásra jut pénz – miközben a város hitelből él, és a főpolgármester sétálóutcákat avat. Budapest egyik legfontosabb hídja, az Árpád híd több mint 50 éve szolgálja a várost. Naponta több mint 100 ezer jármű halad át rajta, ez az egyik legforgalmasabb közúti
Karácsony Gergely megint posztolt pár jól beállított képet a rakpartról.ESTE, persze. Idilli pillanatok, csillogó fények, kutyus, bicikli, naplemente. Meg is jött a szokásos szöveg:„A rakpart a város egyik legélőbb köztere lett. Budapest igazi arca.” Valaki szóljon már Gergőnek, hogy a város nem csak este hat után létezik, amikor ő épp
Két hét alatt kiderült, hogy a valóság nem kéri a látványzöld kísérleteket. A Ferenc körút és Angyal utca közötti szakaszon hétfőtől ismét autóval is lehet közlekedni. A lakók tiltakoztak, petíciót írtak, és végül visszakapták az utcájukat. Pedig a projektet nem aprózták el: – az utca „újraterveztetése” 3,5 millió forintba került,
Egyre jobban körvonalazódik: nem zöldítés zajlik, hanem kocsmásítás – haveri alapon. A főváros sétálóutca-programja nem a lakókról, nem a közlekedésről, és végképp nem a zöldítésről szól. Ez egy vendéglátós politikai összefonódás, ahol a közterületet egyszerűen újraosztják – baráti körön belül. A díszlet: sétálóutca. A valóság: profitközponttá alakított közterület, a lakók
Karácsony Gergely újabb hangzatos bejegyzésében bejelentette: itt a „Városból otthon” településtervezet. A cél – ahogy ő mondja – egy olyan Budapest, ami „tele van faluval”, ahol otthon érezhetjük magunkat. Jól hangzik, ugye? Csakhogy van egy apró bökkenő: az a város, amit most megpróbálnak otthonosabbá tenni, pont az ő politikájuk következtében
