Színes Béla (Lajos Béla-Színes Erzsébetváros) tipikusan az, aki egy 1984-es fotótól hirtelen közlekedéspolitikai főnöknek érzi magát.
Béla, értjük, hogy neked, aki nem ilyen sűrű belvárosi közegben szocializálódott, annak tényleg furcsa lehet a városi működés.
Pont ebből következik, hogy ne oszd az észt az ott élőknek.
A Dohány–Hársfa sarok 1984-es fotójára ránézett, és már meg is volt a recept: ne épüljön semmi, ne legyen parkolóhely-kérdés, “csökkentsük az autóforgalmat”, a többit majd “megoldják a garázsok”. Szép elmélet, csak kár, hogy itt emberek élnek.
Csakhogy van egy kellemetlen részlet
A saját képe pont azt bizonyítja, hogy Erzsébetvárosban régen is autóval jártak.
Itt nem “most lett baj”, hanem mindig is egy sűrű, szűk, belvárosi kerület volt.
Lakások, munkahelyek, boltok, szolgáltatók, szállítás, ügyintézés – ez nem egy díszlet, ez egy működő városrész.
Az autó meg sok embernek nem identitás, hanem eszköz.
Akinek ez sokkoló, annak nem az autóval van baja, hanem a városi élettel.
A “csökkentsük az autóforgalmat” egyébként a legkönnyebb mondat a világon.
Semmit nem kell hozzá csinálni, csak leírni.
A gyakorlatban ez általában így néz ki: elveszünk, tiltunk, szűkítünk, aztán jön a nagy tanítás, hogy “majd megszokjátok”.
Na ebből lesz a körözés, az ideg, a dupla sor, a kapubejáróban állás, a balhé – és végül a diadalmas poszt, hogy “látjátok, milyenek az autósok!”
Persze, hiszen egy rossz rendszer pont ezt okozza.
Majd jön a következő varázsmondat: “használjátok a garázsokat.”
Csak Béla valahogy mindig elfelejti hozzátenni két apróságot: sokszor nem a sarkon vannak, hanem gyaloglós távolságra, és nem olcsó megoldások.
Tehát ez nem “megoldás”, hanem egy kényelmes mondat azoknak, akik nem akarnak a részletekkel bajlódni.
És ha már Erzsébetváros “élhetősége”
Béla posztolhatna inkább az üresen kongó sétálóutcákról is.
Tudjátok, azokról, amiket úgy adnak el, mintha holnaptól Párizs lenne a Dob utca.
Pedig csak karók, táblák, üres aszfalt – és közben a környék lakói, vállalkozói, kiszolgálása meg mehet az “oldjátok meg” fiókba.
A sétálóutca őrület nem megoldás, hanem látványintézkedés.
Elvettük, kipipálva — és már el is van adva úgy, mintha ettől automatikusan “jobb” lenne.
Na akkor itt a feladat, Béla
Ne azt mondd, mit tiltanál, hanem mutasd meg, mitől fog ez működni.
Igen, papíron mindig van “kijelölt hely”: lakóknak, áruszállításra, megállásra.
A valóság az, hogy ezek a helyek kevésnek bizonyulnak, rossz helyen vannak, vagy épp akkor foglaltak, amikor kellene – és máris ott vagyunk a körözésnél meg a káosznál.
Amíg erre a hétköznapi működésre nincs életszerű megoldás, addig a “csökkentsük” csak egy kényelmes szó.
A “csökkentsük” nem terv, hanem kívánság.
Terv az, ami működik is.
Ne hagyd, hogy mások döntsenek helyetted!
Csatlakozz hozzánk tagként!
https://autoserdekvedelem.hu/csatlakozz/
A munkánk csak akkor lesz sikeres, ha minél többen álltok mellénk.
Ezt úgy tudjuk elérni, ha posztjainkat lájkoljátok, megosztjátok, bekövettek.
Köszönjük!
