Karácsony Gergely adott egy hosszabb interjút, amelyben sok minden szóba került: pénzügyek, fővárosi működés, közlekedés, rakpart, Nyugati felüljáró.
A mondatok mögött viszont kirajzolódik egy elég kellemetlen kép.
Budapest pénzügyi helyzete továbbra is súlyos.
Hitelek, kifizetetlen számlák, működési gondok, állandó forráshiány.
Erre hivatkozva hallgatják a budapestiek évek óta, hogy nincs pénz utakra, nincs pénz normális közlekedési megoldásokra, nincs pénz arra, amire a városnak valóban szüksége lenne.
Közben érdekes módon mindig akad mozgástér arra, ami politikailag jól mutat.
Rendezvényekre, látványos ötletekre, milliós parkolásokra, milliós jutalmakra, kommunikációra. Amire a város működéséhez lenne szükség, ott szűkösség van.
A rakpart története is így kap más megvilágítást.
Amikor lezárják az autósok előtt, azt szépen el lehet adni közösségi térként, városi élményként, zöldebb Budapestként.
Csakhogy a lezárt rakpart nemcsak naplementés sétákból és pokrócos piknikekből áll.
Az egy kiemelt fővárosi terület, amelyet rendezvényekre, kitelepülésekre, programokra jó pénzért lehet hasznosítani.
Vagyis az autó emberek elől elvesznek egy fontos belvárosi útvonalat, majd ugyanaz a terület hirtelen értékes rendezvényhelyszínné válik.
Így már egészen másképp hangzik a „szabad rakpart”.
Szabad, csak nem mindenkinek.
Az autós nem használhatja, más viszont fizethet érte, kitelepülhet rá, programot szervezhet rajta, bevételt termelhet belőle.
A közösségi tér mögött így nagyon is látszik a pénzügyi logika.
Közben ugyanaz a városvezetés, amely évek óta az autósokat terelné át a közösségi közlekedésre, most már arról beszél, hogy annak fenntartása is komoly teher.
Ez azért elég beszédes.
Évekig az volt az üzenet, hogy az autó felesleges luxus, a dugó oka, a város ellensége.
Mindenre ott a közösségi közlekedés, tessék átszállni.
Most pedig kiderül, hogy az a rendszer, amelyre több százezer embert akarnának rátolni, maga is csak egyre drágábban tartható fenn.
Akkor mégis mi a terv?
Elvenni az utat az autóstól, megszüntetni parkolóhelyeket, közben pedig egy olyan rendszer felé terelni az embereket, amelynek működtetése a városvezetés szerint is egyre nagyobb teher?
Ez nem közlekedéspolitika. Ez kísérletezés a budapestiek mindennapjaival.
A Nyugati felüljáró ügye ugyanezt a gondolkodást mutatja.
Egy működő közúti kapcsolatot elbontanának, a helyére pedig zöld sétányt álmodnak.
Jól mutat egy látványterven és remekül hangzik egy politikai prezentációban, csak Budapestet nem prezentációkban használják az emberek, hanem a valóságban próbálnak eljutni munkába, iskolába, ügyet intézni vagy hazajutni.
Mostanra elég egyértelművé vált, hogyan működik ez a várospolitika.
A rakpart közösségi tér, amikor az autósokat kell kizárni belőle.
Rendezvényhelyszín, amikor pénzt lehet kérni érte.
A felüljáró pedig hirtelen „zöld sétány”, amikor egy újabb közúti kapcsolatot kell eltüntetni.
Ez nem élhető város.
A tejes interjút itt olvashatod:
https://nepszava.hu/3321180_karacsony-gergely-interju-magyar-peter-tisza-kormany-budapest
Ne hagyd, hogy mások döntsenek helyetted!
Csatlakozz hozzánk tagként!
https://autoserdekvedelem.hu/csatlakozz/
A munkánk csak akkor lesz sikeres, ha minél többen álltok mellénk.
Ezt úgy tudjuk elérni, ha posztjainkat lájkoljátok, megosztjátok, bekövettek.
Köszönjük!
