A Toldalagi Pál utcában évek óta megy egy abszurd történet, ami tökéletesen megmutatja, hová vezet, amikor valaki összekeveri a közterületet a saját kényelmével.
Van egy ott lakó, B. Krisztián, aki hosszú ideje azon dolgozik, hogy az utcában minél kevesebb autó közlekedjen, különösen az ő háza előtt.
Ennek érdekében folyamatosan kereste a hivatalokat és a döntéshozókat, a környéken élők szerint pedig ez az ügy régóta feszültséget okoz az utcában.
Ami jelenleg is látható: a háza előtti közterületen kövek vannak elhelyezve, amelyek gyakorlatilag kizárják a parkolást azon a szakaszon.
Ez önmagában is erős jelzés arról, hogyan próbálja valaki alakítani a közterület használatát.
Aztán jött az egyirányúsítás.
Először két hétre, tesztként.
Aztán valahogy végleges lett.
Közben az utcában irodaház is épül, megjelentek a felfestések, alakul a parkolási rend, és az egész ügy ettől még különösebb lett.
Mert így már nemcsak az látszik, hogy valaki évek óta tolja a saját rögeszméjét, hanem az is, hogy ez a változás közben másnak is kapóra jött.
A beszámolók szerint a tesztidőszak alatt az érintett lakó a tesztidőszak alatt sem tétlenkedett.
Nem egyszerűen „jelezte” az autósok felé a változást.
Megállította őket, kiabált velük, és volt, hogy eléjük is lépett.
Ez az a fajta fellépés, amikor valaki már nemcsak véleményt formál, hanem úgy viselkedik, mintha ő lenne az utca tulajdonosa, forgalomirányítója és rendfenntartója egy személyben.
Honnan veszi bárki azt a bátorságot, hogy azért, mert valahol lakik, attól az utca már félig az övé? Hogy az ő háza előtt más lehetőleg ne menjen el, ne parkoljon, ne közlekedjen, mert neki az kényelmetlen?
Mióta lett egy városi utca magánterület?
Mióta lett az normális, hogy valaki a saját ízlése szerint próbálja átszabni a közlekedést maga körül?
Mert egy utca közterület.
Nem azé, aki ott lakik.
Nem azé, aki hangosabb.
Nem azé, aki köveket pakol ki és ugrál az autók elé.
Hanem mindenkié, aki szabályosan használja.
A Toldalagi Pál utca története tankönyvi példája annak, amikor egyéni hiszti, önkényes közterület-használat és zavaros döntések találkoznak.
Az eredményt pedig az fizeti meg, aki normálisan használná az utcát.
Ez az ügy nem azért problémás, mert megváltozott egy utca forgalmi rendje, hanem azért, mert azt mutatja: túlságosan könnyen összemosódhat az egyéni akarat és a közérdek.
Pedig a kettő nem ugyanaz.
Egy város működésének éppen az adná a tartását, hogy a közterület nem annak a kényelméhez igazodik, aki a leghatározottabban próbálja alakítani, hanem ahhoz, ami a közösség egésze szempontjából indokolható.
Videó: https://www.youtube.com/watch?v=Yq2eRbPPnG8
Ne hagyd, hogy mások döntsenek helyetted!
Csatlakozz hozzánk tagként!
https://autoserdekvedelem.hu/csatlakozz/
A munkánk csak akkor lesz sikeres, ha minél többen álltok mellénk.
Ezt úgy tudjuk elérni, ha posztjainkat lájkoljátok, megosztjátok, bekövettek.
Köszönjük!
