Mosonmagyaróvár február 1-től egy elég merész húzással próbálja kiváltani az autózást.
Bevezetik a 100 forintos diák- és nyugdíjasbérletet, valamint a 200 forintos felnőtt bérletet a helyi buszokra.
A döntés lényege, hogy a diákoknak és nyugdíjasoknak 100 Ft/hó, a felnőtteknek 200 Ft/hó lesz a havi bérlet, és még éves bérletet is lehet váltani: felnőtteknek 2400 forintért, kedvezményezetteknek 1200 forintért, ráadásul nem naptári évre, hanem a vásárlástól számított 365 napig érvényesen.
Fontos részlet, hogy a kedvezményt nem kötik helyi lakcímhez, tehát a környező településekről bejáró ingázók is igénybe vehetik, akik dolgozni, ügyet intézni vagy bevásárolni érkeznek a városba.
A városvezetés abban bízik, hogy az olcsó bérlettel jelentősen nő a bérletet váltók száma, mert jelenleg évente csak 250–300 darab fogy, a cél viszont kétezer bérlet eladása.
A számításuk szerint így a bérleteladások után járó magasabb állami hozzájárulás és egy önkormányzati kiegészítés mellett a rendszer nagyjából ugyanannyiból fenntartható maradna, mint eddig, miközben a helyi tömegközlekedés működtetése a városnak jelenleg körülbelül évi 120 millió forintba kerül.
Az autót nem azért választják sokan, mert “imádnak autózni”, hanem mert az autó az egyetlen eszköz, ami alkalmazkodik az ember életéhez, és nem fordítva.
Az autóval akkor indulsz, amikor kell, ott állsz meg, ahol tényleg dolgod van, és nem az történik, hogy a napodat egy menetrendhez igazítod, hanem a menetrend – már ha van – próbálna igazodni hozzád.
A tömegközlekedés akkor tud versenyezni, ha kiszámítható, sűrű és átszállás nélkül vagy minimális átszállással működik, de a helyi lakók szerint a busz óránként jár, (jelenleg ez a helyzet Mosonmagyaróváron) akkor ez nem alternatíva.
Jelenleg a legkritikusabb pontja Mosonmagyaróvárnak a város–vasútállomás kapcsolat, mert ha tényleg csökkenteni akarják az autókat, akkor az ingázóknál az alap az lenne, hogy vonattal be, busszal tovább, csakhogy sok panasz pont arról szól, hogy a vonat és a buszjáratok nincsenek összhangban, a késésekre nincs érdemi rugalmasság, és ha a vonat késik, a busz pedig nem vár, akkor a rendszer az első használatnál elvérzik.
Nem véletlen, hogy a polgármester külön kérte a sofőröket, hogy késő vonatok esetén lehetőség szerint várják be az utasokat, mert ez nem extra kedvesség, hanem a minimum feltétele annak, hogy az emberek ne azt tanulják meg egy hét alatt, hogy “jó-jó, olcsó, csak épp nem visz haza”. Mert aki egyszer ott marad az állomáson, az másnap nem kísérletezik, hanem beül az autóba, és onnantól a bérlet ára teljesen mindegy, mert a döntést már meghozta: nem a bérlet ára a mérvadó, hanem a megbízhatóság.
A 100–200 forintos bérlet tehát lehet jó irány, csak ne keverjük össze a célokat: attól, hogy valami olcsó, még nem lesz életképes, és attól, hogy egy város szeretné csökkenteni a csúcsforgalmat, még nem fog eltűnni az autó, ami ma sok embernek nem luxus, hanem a napi működés feltétele.
Ha Mosonmagyaróvár tényleg eredményt akar, akkor az árcsökkentés mellé olyan szolgáltatás kell, ami sűrű, kiszámítható.
Mert hiába lett olcsó a bérlet, ha a rendszer nem elég sűrű és megbízható ahhoz, hogy a mindennapokban tényleg használni lehessen.
Te letennéd az autót, ha a helyi tömegközlekedés olcsó vagy akár ingyenes lenne?
Ne hagyd, hogy mások döntsenek helyetted!
Csatlakozz hozzánk tagként!
https://autoserdekvedelem.hu/csatlakozz/
A munkánk csak akkor lesz sikeres, ha minél többen álltok mellénk.
Ezt úgy tudjuk elérni, ha posztjainkat lájkoljátok, megosztjátok, bekövettek.
Köszönjük!
