Amikor valaki az autósokat háttérbe toló közlekedéspolitikát próbálja korszerűnek és követendőnek beállítani, szinte mindig Hollandia kerül elő elsőként.
Most Biczók Péter is a holland bringasztrádák világát mutatja be, rendezett képekkel, jól hangzó szakmai fogalmakkal és úgy, mintha ez egy magától értetődő sikertörténet lenne. Csakhogy a holland modell nem attól lett ilyen, hogy mindenki egyik napról a másikra lelkesen átült biciklire, hanem attól is, hogy éveken át tudatosan szűkítették az autó helyét: parkolóhelyeket szüntettek meg, forgalmat korlátoztak, utcákat zártak le, és az embereket fokozatosan rákényszerítették arra, hogy alkalmazkodjanak ehhez az új rendhez.
Voltak, akik ezt elfogadták, voltak, akik támogatták, és voltak, akik ellenezték is – csak ez a része valahogy mindig lemarad a holland csodát bemutató posztokból.
A képek valóban látványosak.
Tiszta, külön vezetett, kulturált kerékpáros infrastruktúrát mutatnak.
Csakhogy ebből önmagában még nem következik az, amit itthon olyankor rögtön sulykolni kezdenek, hogy „na, így kell modern várost csinálni”.
Mert Hollandiában ez nem úgy épült fel, hogy minden közlekedő kapott valami pluszt, miközben senkinek sem kellett semmiről lemondania.
Az amszterdami autószegény politika kifejezetten a kevesebb autóra, a parkolóhelyek csökkentésére és a közterület újraosztására épült, a város hivatalos kommunikációja szerint akár 10 000 utcai parkolóhely megszüntetésével is számoltak.
Vagyis a holland példa nem egy ártatlan kis infrastruktúra-fejlesztési történet, hanem nagyon is tudatos közlekedéspolitikai irány.
Építettek külön bringautakat, igen.
Fejlesztettek hálózatot, igen.
Csakhogy ezzel párhuzamosan az autós mozgásteret is szűkítették.
Ez a kettő együtt adja ki a teljes képet.
Pontosan ez az, amit ezekből a lelkes beszámolókból rendszerint kifelejtenek, mert sokkal jobban hangzik azt mondani, hogy a bringasztráda mindenkinek jó, mint kimondani azt, hogy ez sok helyen az autósok rovására is ment.
Ráadásul nem igaz az sem, hogy ott mindenki dalolva tapsolt volna ehhez.
A parkolóhelyek megszüntetése és az autós hozzáférés szűkítése körül Hollandiában is vannak viták és elégedetlenségek.
Amszterdamban még tavaly év végén is arról szóltak hírek, hogy a lakók egyes városrészekben a parkolóhelyek eltűnésére és az egyre nehezebb parkolási helyzetre panaszkodnak.
Itt válik igazán nyilvánvalóvá, miért kell nekünk autósoknak időben és határozottan fellépni.
Nálunk ugyanis nem a holland modell egészét akarják átvenni, hanem mindig pont azt a részét, ami az autósnak rosszabb.
Nem külön, önálló, valóban hozzáadott infrastruktúrát akarnak építeni, hanem a meglévőből faragnak le.
Egy sáv innen, pár parkoló onnan, egy lezárás amonnan, aztán az egészet eladják fejlődésként.
Ez nem kiegyensúlyozott közlekedésszervezés, hanem sima kapacitáselvétel szebb csomagolásban.
Biczók Péter posztjának éppen ez a legnagyobb baja.
Nem az, hogy bemutat egy létező holland megoldást.
Hanem az, hogy úgy mutatja be, mintha abból automatikusan az következne: ezt nekünk is ünnepelve másolni kellene.
Ne legyenek illúzióink: Biczók nincs egyedül ezzel a szemlélettel.
Karácsony Gergely főpolgármester nevével megjelent fővárosi anyagok a kerékpáros közlekedés erősítését és a holland minták átvételét is hangsúlyozzák, Vitézy Dávid programjában pedig külön programpont szólt a kerékpáros főhálózat fejlesztéséről.
A különbség legfeljebb annyi, hogy miközben nagy lendülettel magyarázzák, milyen jövő vár a városra biciklin, a szolgálati autó valahogy egyikük életéből sem kopik ki olyan gyorsan.
A tanmese mindig az átlag autósnak szól: neki kellene lemondani, kerülni, alkalmazkodni, szívni a lezárásokat, lenyelni a megszüntetett parkolókat, és még hálásnak is lenni érte, hogy ez most éppen „haladó” csomagolásban érkezik.
Pont ezért ezt nekünk autósoknak nem csodálni kell, hanem időben felismerni és megakadályozni. Nem a normálisan, külön nyomvonalon, pluszban megépített kerékpáros infrastruktúrával van a baj.
A baj ott kezdődik, amikor a holland példára hivatkozva nálunk is ugyanazt a receptet próbálják lenyomni: az autósoktól elvenni, a meglévőt szűkíteni, a parkolókat felszámolni, majd az egészet sikerként eladni.
Mert a holland példa valódi tanulsága nem az, hogy „építsünk bringasztrádát”.
Hanem az, hogy nagyon résen kell lenni, amikor valaki szép képekkel és modern szlogenekkel akarja eladni ugyanazt a régi tervet: kevesebb helyet az autósoknak, több kényszert mindenkinek, és a végén még tapsoljuk is meg.
Ne hagyd, hogy mások döntsenek helyetted!
Csatlakozz hozzánk tagként!
https://autoserdekvedelem.hu/csatlakozz/
A munkánk csak akkor lesz sikeres, ha minél többen álltok mellénk.
Ezt úgy tudjuk elérni, ha posztjainkat lájkoljátok, megosztjátok, bekövettek.
Köszönjük!
