A fizetős parkolás Magyarországon nem tegnap született. Budapesten már 1974-ben megjelentek az első fizetős helyek, az 1980-as évek közepére pedig óradíjas rendszer működött: 1986-ban 20 Ft/óra volt a tarifa – mai értéken nagyjából 700–800 Ft/óra. A „próbaüzem” azóta mindennappá vált: zónák, automaták, alvállalkozók, behajtás, koncessziók – és a köznyelvben csak
Újpalotán gond van: nincs elég parkolóhely. Cserdiné Németh Angéla mégis a meglévő helyek fizetőssé tételét erőlteti, miközben a bevételnek csak töredéke maradna helyben, és már elment 8 millió forint parkolási tanulmányra. A videó egyetlen dolgot mutat kristálytisztán: amikor elfogy a hely, az újpalotai lakók egymás elé állnak, mert nincs alternatíva.
Niedermüller az ATV vendége volt, és nagyvonalúan közölte, hogy nem érti, mi a gond – sőt még hozzátette, hogy „nem könnyű engem leváltani”.A stúdió fényében persze a parkolóhiány is „városkép”, a bulinegyed szaga „hangulat”, a lakók panaszai pedig „túlzás”. Fentről nézve tényleg nehéz észrevenni, mi történik lent az utcán. Mit
Óbudán még egy kapavágás sem történt, de Vitézy Dávid már diktálja a feltételeket, természetesen az autósok kárára. Közben a budapesti közlekedés rohad: járhatatlan utak, koszos BKK-járatok, kisikló vonatok. De ő továbbra is az autósokat üldözi. Nézzük a teljes képet, mert ebből már elég volt. Waterfront Lofts: Lakópark-álom, autós rémálom Szerdán
Szeptember 25-én a kerületi képviselő-testület dönthet arról, hogy elinduljon-e a fizetős parkolás bevezetése. A hivatalos magyarázat szerint „kaotikus a helyzet”. A valóság: ahelyett, hogy valóban bővítenék a parkolókapacitást és érdemi megoldásokat keresnének, inkább újabb pénzügyi terhet pakolnának a kerületben élő autósokra – miközben a problémát ezzel nem oldják meg. A
Új hóbort hódít a 7. kerületben: a Színes Erzsébetváros csapata, élén Lajos Bélával, sétál, figyel, majd ha valami nem tetszik, súg a barátjának, Vitézy Dávidnak. A menetrend kiszámítható: poszt, közgyűlés, új tiltás. Most az új célpont a Rákóczi út kb. 5–6 méter széles járdáin parkoló autók – és már kész
Belső-Erzsébetváros lakói most már nemcsak panaszkodnak, hanem lépnek is: ki akarnak válni a VII. kerületből, és olyan kerülethez csatlakozni – legyen az az V., VI. vagy VIII. –, ahol a lakók érdeke az első, nem pedig a politikai kísérletezés. Frölich Róbert országos főrabbi és Szabó György, a Mazsök elnöke elindította
Vasárnap az eső ellenére is megmozdult valami Budapesten: az emberek megmutatták, hogy nem hagyják magukat elnyomni. Ez annak a példája, hogyan lehet visszavenni azt, amit megkérdezésünk nélkül vettek el tőlünk. Az erzsébetvárosi Dohány utca története iskolapéldája annak, amikor a döntéshozók ész nélkül, a helyiek feje fölött hoznak sorsdöntő lépéseket. A
Erzsébetváros vezetése ismét megmutatta, mennyire nem számítanak nekik az autósok és a helyiek mindennapi gondjai. Most éppen 2,4 milliárd forintnyi – uniós támogatásból származó – pénzt készülnek elkölteni a Dembinszky, a Wesselényi és a Dohány utca teljes átépítésére az úgynevezett „Egészséges utcák program” keretében. Ez a program elvileg élhetőbb, zöldebb
Vitézy és Niedermüller tavaszi „nagy dobása” most kapott díszes masnit: már hónapokkal ezelőtt eltüntették a halszálkás parkolást a Dohány utcában és környékén, hogy a trolik ne akadjanak el. Újabb „legendás fejlesztés” a főváros vezetésétől:800 méteren 28 másodpercet (!) gyorsult a troli, miközben autósok és lakók szenvednek. Ez ám a stratégiai
