Gyurcsik Ádám urbanista elővette Amszterdam történetét, hogy ezen keresztül mondja el a jól ismert autóellenes tanulságot: az autóközlekedés kiszolgálása nem fér össze a városi élettel. Csakhogy itt nem Amszterdam múltja a lényeg, hanem az a csúsztatás, amit ebből Budapestre akar vetíteni.
Az első csúsztatás már ott kezdődik, hogy összemossa a megalomán, túlzó terveket a normális autós közlekedéssel.
Attól, hogy valahol évtizedekkel ezelőtt voltak túlkapások, még nem következik az, hogy ma minden út, minden sáv, minden parkolóhely a városi élet ellensége.
Nem az a kérdés, hogy helyes-e egy város közlekedését szélsőséges, elhibázott tervekhez igazítani, hanem az, hogy egy működő városban hogyan lehet normálisan biztosítani a közlekedést.
A kettő nagyon nem ugyanaz.
Aztán jön a szokásos „helyhiány” érv.
Na, ez különösen szép attól az oldaltól, amelyik évek óta módszeresen számolja fel a parkolóhelyeket, vesz el közlekedési sávokat, és alakít ki kihasználatlan vagy gyengén használt biciklisávokat, majd utána diadalmasan közli, hogy lám, nincs hely az autóknak.
Persze, hogy nincs, ha közben direkt elveszik.
Ez nem természeti csapás, nem valami városszerkezeti végzet, hanem tudatos politikai döntés. Aztán ugyanazok, akik előidézték a helyhiányt, utólag úgy beszélnek róla, mintha az autózás önmagában volna a probléma.
Utána előkerül a „városi autópálya” riogatás is, amit érdemes a helyére tenni.
Olyan, hogy városi autópálya, ebben a formában nincs.
Autópálya van, meg autóút van, meg városi főutak, bevezető utak, közlekedési tengelyek.
A „városi autópálya” politikai szlogen, nem fogalom.
Arra jó, hogy bármit, ami nagyobb kapacitású út, el lehessen adni valami ijesztő szörnyetegként. Pedig egy városnak igenis szüksége van olyan útvonalakra, amelyeken a forgalom le tud bonyolódni.
Attól még nem lesz belőle autópálya, hogy nem egy egysávos mellékutcáról beszélünk.
Aztán példaként jön az olajválság.
Erre meg csak annyit: nem mi sírtunk az árstopért.
Viszont kíváncsiak lennénk, mit szólna hozzá, ha a benzinárak emelkedése miatt egy kiló kenyér 2000 forint lenne.
Na, ott hirtelen sokan kezdenének sírni.
Ezután jön a történelmi városokra ráhúzott helyhiányos érv.
Csakhogy itt sem maga az autó a történet lényege, hanem az, hogy a döntéshozók évek óta folyamatosan szűkítik az autós közlekedés terét.
Parkolóhelyek megszüntetése, sávok elvétele, forgalmi rendek átírása, közlekedési kapacitás csökkentése aztán csodálkoznak, hogy nő a feszültség.
A végén persze úgy adják elő, mintha a városi életet maga az autós támadná.
Nem.
Sokszor egyszerűen csak arról van szó, hogy mesterségesen előállítottak egy helyzetet, majd utána erre hivatkoznak.
A gyermekvédelemre és emberéletekre hivatkozó rész nyilván jól hangzik, mert ki akarna ezzel vitatkozni.
Senki nem akar veszélyes várost.
Csakhogy ebből sem az következik, hogy az autós közlekedést mint olyat kell erkölcsileg elítélni.
A biztonságos város nem egyenlő az autóellenes várossal.
A biztonságot normális út tervezéssel, karbantartással, jól belátható csomópontokkal, értelmes szabályozással és következetes ellenőrzéssel kell elérni.
Nem azzal, hogy minden problémára ugyanaz a válasz: vegyünk el még egy sávot, számoljunk fel még pár parkolót, és mondjuk rá, hogy ez a haladás.
A poszt legnagyobb csúsztatása, amire: „az autóközlekedés kiszolgálása nem fér össze a városi élettel.”
Dehogynem fér össze.
Sőt, a városi élet része.
A város nem csak sétából és kerékpározásból áll.
A városba árut visznek, dolgozni járnak, gyereket szállítanak, családok mozognak, agglomerációból érkeznek emberek nap mint nap.
Ezeket nem lehet egy legyintéssel eltüntetni, és főleg nem lehet úgy tenni, mintha ez valami szégyellni való, idejétmúlt igény lenne.
Az autós közlekedés kiszolgálása nem a városi élet ellentéte, hanem annak egyik alapvető feltétele. Legfeljebb egyesek ezt nem szeretik kimondani.
A valódi tanulság tehát nem az, hogy Budapestnek hadat kell üzenie az autósoknak.
Hanem az, hogy a szélsőségek nem működnek.
Várost sem szélsőséges közlekedési tervekhez, sem ideológiai kísérleti tereppé nem kell alakítani. Csak hát az utóbbi most épp divatosabb, és erre mindig jól jön egy amszterdami sztori, amit aztán rá lehet húzni minden budapesti autóellenes ötletre.
Ne hagyd, hogy mások döntsenek helyetted!
Csatlakozz hozzánk tagként!
https://autoserdekvedelem.hu/csatlakozz/
A munkánk csak akkor lesz sikeres, ha minél többen álltok mellénk.
Ezt úgy tudjuk elérni, ha posztjainkat lájkoljátok, megosztjátok, bekövettek.
Köszönjük!
