Saumurban (Franciaország) álmodtak egy nagyot a városvezetők.
Olyan nagyot, hogy a végén a lakók már hazajutni sem tudtak autóval.
A kivitelezésből az embernek olyan érzése támad, mintha Karácsony Gergely tervezőasztaláról gurult volna le az egész, annyira gondosra sikerült az ész nélküli tervezés.
A francia városban gyalogos övezetté alakítottak egy utcát, csak éppen volt egy apró szépséghibája a dolognak: ez volt több ott élő lakos egyetlen normális autós megközelítési útvonala.
Sebaj, erre is volt „megoldás”: sorompó, engedély, időablak.
Vagyis hétköznap reggel 6 és 11 között még át lehetett jutni, azon kívül viszont boldoguljon mindenki, ahogy tud.
Hétvégén pedig végképp felejtős volt az egész.
Magyarul: ha valaki munka után akart hazamenni, bevásárlás után kipakolni, nagyobb csomagot vinni, gyereket szállítani vagy egyszerűen csak normálisan élni, akkor parkoljon le távolabb, aztán cipekedjen, oldja meg.
Nyilván ez az a pont, ahol egy városvezető elégedetten hátradől, és azt mondja: na, ezt is milyen szépen megterveztük.
A lakók viszont valamiért nem voltak elájulva ettől a zseniális újítástól.
Kérték, hogy hadd közlekedhessenek időkorlát nélkül a saját otthonuk felé.
A város ezt elutasította.
Mert hát minek is számítana a józan ész, amikor már megszületett a nagy vízió.
Csakhogy itt nem mindenki hajolt meg a szokásos „majd megszokják” dumának.
A helyiek beperelték a várost.
Innentől kezdve hirtelen megmozdult valami.
A sétálóutca maradt, tehát a nagy álmot nem engedték el, de amikor már per és botrány lett a dologból, a szabályokon mégis módosítani kellett, és az érintett lakók számára végül lehetővé tették az átjárást.
Micsoda meglepetés.
Kiderült, hogy mégsem olyan remek ötlet a saját utcájukból kizárni az ott élőket.
Hogy mégsem teljesen normális az a várostervezés, ahol az ember csak egy szűk időablakban közelítheti meg autóval az otthonát, hétvégén pedig sehogy.
Ki hitte volna.
A történet tanulsága nem is lehetne egyszerűbb: könnyű nagyot álmodni mások életéről.
Könnyű lezárni, tiltani, korlátozni, aztán modern városfejlesztésnek nevezni az egészet.
Csakhogy amikor a lakók nem maradnak csendben, és nem hajlandók szó nélkül lenyelni az abszurdumot, akkor a legnagyobb elvek is hirtelen hajlékonnyá válnak.
A történet igazi tanulsága nem is a sétálóutca, hanem az, hogy az ostobasághoz nem mindig kell alkalmazkodni, hanem néha végre szembe kell vele menni, és kimondani: elég volt.
Ne hagyd, hogy mások döntsenek helyetted!
Csatlakozz hozzánk tagként!
https://autoserdekvedelem.hu/csatlakozz/
A munkánk csak akkor lesz sikeres, ha minél többen álltok mellénk.
Ezt úgy tudjuk elérni, ha posztjainkat lájkoljátok, megosztjátok, bekövettek.
Köszönjük!
