Mitől lesz élhető egy város?
Nem attól, hogy mindent zöldre mázolunk, lezárjuk az utcákat, tiltótáblát verünk le és „ilyen volt–ilyen lett” fotókkal próbáljuk eladni a kényszert.
Élhető = olyan környezet, ahol jó és könnyű élni.
Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy működik a város.
Szabad a választás a közlekedésben, kiszámíthatóak a szabályok, a döntések szakmai alapon, a helyiekkel egyeztetve születnek – és ha valamit elveszünk, előtte megteremtjük a pótlást.
Nézzük a valóságot a nagy szlogenek mögött.
Minden városi területnek funkciója van: újat csak akkor terhelünk rá, ha a régit pótoltuk.
A pesti alsó rakpart ma közlekedési folyosó.
Amíg nincs kész az észak–déli kiváltás (M0 északi–nyugati szektor, Aquincumi híd, Galvani híd a Munkáskörúttal), addig a rakpart „élhetőség” címkével történő lezárása garantált dugó.
Az autók nem párolognak el, csak máshol állnak meg.
A „külföldi példáknál” pedig végre tegyük mellé a teljes képet, ahol tényleg működik a felszíni idill, ott a háttérben megépítették a kapacitást is.
Madridban a Madrid Río azért működik, mert a felszíni M-30-at leásták alagútba és a parkot ráépítették.
Bostonban a Big Dig az emelt autópályát vitte a föld alá, a felszínen zöld sétány lett.
Oslóban a vízpart forgalmát városi alagutakba vitték le, és felül közterek születtek.
Fent város, lent hálózat – ez a rend.
Tallinn tanulságos ellenpélda.
2013-ban ingyenessé tették a tömegközlekedést abban a hitben, hogy visszaesik az autózás.
Mi történt?
Az autóhasználat nőtt, a közösségi közlekedés részesedése pedig visszaesett.
Miért?
Mert az emberek idő és kényelem alapján döntenek: nem akarnak megállókban ácsorogni és tömött járműveken nyomorogni, hanem kényelmesen és gyorsan szeretnének közlekedni.
Ha a közösségi közlekedés valóban versenyképes – sűrű, gyors, tiszta, megbízható –, az emberek maguktól választják.
Ha nem az, az ingyenjegy sem varázspálca.
Majd jön a szokásos vád: „az autósok rontják a levegő minőségét”.
Nézzük józanul.
A személyautók károsanyag-kibocsátása az uniós normák miatt évtizedek alatt drasztikusan esett, a modern motorok, a hibrid és a start-stop rendszerek pont a városi helyzetekben csökkentik a terhelést.
Közben a régi dízelbuszok és a rossz forgalomszervezés aránytalanul sokat ront a helyzeten: egy elavult busz NOx- és por-kibocsátása nagyságrenddel veri egy korszerű személyautóét, a kaotikusan hangolt lámpák és az egymásra tolt útburkolati munkák pedig kilométereken át álló sorokat gyártanak.
Kevesebb felesleges megállás, okosabb jelzőlámpa-hangolás, korszerű buszflotta: ez mérhetően tisztább levegőt hoz – tiltóplakátok nélkül is.
Gondoljunk bele: jogsi, autó, adók, biztosítás, üzemanyag – mindezek után tényleg az a „megoldás”, hogy üljünk fel a buszra, és nézzük, ahogy az autónk porosodik?
Olyan ez, mintha vettünk volna mosógépet, de továbbra is kézzel mosnánk.
Az autó nem ellenség, hanem eszköz a szabadsághoz.
Élhető város akkor lesz, ha előbb megteremtjük a pótlást és a kapacitást, és csak utána alakítunk át felszínt.
Ha a parkolási rend nem sarc, hanem szolgáltatás – fizetek, parkolok.
Ha tilos, legyen világos ok.
Aki ezt szóvá teszi, az nem „uszít” – csak működő várost kér.
Az élhetőség nem politikai jelszó, hanem mérnöki és közösségi munka.
Döntsenek végre valódi közlekedési szakemberek, ne politikai stábok.
Mert várost működtetni tudással lehet – nem szlogenekkel.
Ha fent várost akarunk, lent hálózatot kell építeni – különben a „zöld” plakát marad, és a mindennapi élet lesz szürke.
Az autó nem a probléma: az autó a megoldás része.
Ne hagyd, hogy mások döntsenek helyetted!
Csatlakozz hozzánk tagként!
https://autoserdekvedelem.hu/csatlakozz/
A munkánk csak akkor lesz sikeres, ha minél többen álltok mellénk.
Ezt úgy tudjuk elérni, ha posztjainkat lájkoljátok, megosztjátok, bekövettek.
Köszönjük!
